Csapatfőnök: Sir Frank Williams

A Williams istállót Frank Williams alapította a ’70-es évek elején. A kezdeti időszakban a Ferrarihoz és a McLarenhez képest jóval kisebb költségvetésből kellett gazdálkodniuk, ennek ellenére büszkén elmondhatják magukról, hogy fennállásuk során kilenc konstruktőri vb-címet sikerült begyűjteniük. Legutóbb 1997-ben nyertek világbajnokságot.

Frank Williams tehetséges amatőr versenyző volt, és közben jó kapcsolatot alakított ki Piers Courage-el, akivel 1969-ben együtt versenyeztek. A következő szezonban Williams versenyeztette egy De Tomassoval Courage-t, aki a Holland Nagydíjon tragikus balesetet szenvedett és életét vesztette. Williams az esetet követően lelkileg teljesen összeomlott. Anyagi nehézségei is támadtak, így egy ideig fizető pilótákat kellett alkalmaznia. 1976-ban összeállt Walter Wolffal, de nem sokkal később elváltak útjaik, és Patrick Headdel, a jelenlegi technikai igazgatóval megalapította saját istállóját, a Williams Grand Prix Engineeringet. Míg Williams megpróbált szaúd-arábiai befektetőket rábírni, hogy támogassák csapatát, addig a Patrick Head által tervezett FW06-os versenygép 1978-ban számos jó eredményt ért el Alan Jones-szal a volán mögött. Az első futamgyőzelmet 1979-ben aratták, amikor Clay Regazzoni az FW07-essel elsőként haladt át a kockás zászló alatt Silverstone-ban.

1980-ra Carlos Reutemannt szerződtették Alan Jones mellé. Az ausztrál pilóta ebben az évben világbajnok lett, a csapat pedig begyűjtötte első világbajnoki címét a konstruktőrök között.

’87-re Piquet-nek és Mansellnek szavazott bizalmat a Williams vezetősége. A csapatfőnök elégedett volt, hisz versenyzői mindkét villágbajnoki címet begyűjtötték az FW11 kódjelű konstrukcióval. Piquet a következő évadra a Lotus csapatához igazolt, a Williams pedig förtelmes évnek nézett elébe. 1989-ben a Renault hajtóműveit használták. Az autó gyors volt, azonban nem volt igazán jó versenyző a csapatnál egészen 1991-ig, amikoris Mansell visszatért a Ferraritól. Az FW14-es Williams fantasztikus konstrukció volt, Mansell azonban így sem tudott nyerni. ’92-ben az autó és a 'bajszos oroszlán' is tökéletes volt. A brit versenyző kilenc futamot nyert az év során és már a Hungaroringen bebiztosította magának a világbajnoki címet. A konstruktőri serleg ismét a Williamshez került.

A világbajnoki címvédő és csapata nem tudott megegyezni a fizetés összegében, így 1993-re Mansell az IndyCar sorozatba szerződött, a Newman-Haas csapathoz. Helyét az egyéves szabadságáról visszatérő Alain Prost vette át, aki nem sokat teketóriázott, elhódította az egyéni titulust és vezérletével a csapat is világbajnok lett. Frank Williams volt az első csapattulajdonos, aki annak idején tesztelési lehetőséget biztosított Ayrton Sennának, és azóta is azt szerette volna, hogy a brazil csillag az ő csapatában versenyezzen. Vágyát 1994-ben tudta valóra váltani, ám az álomból csakhamar rémálom lett. Senna a szezon harmadik futamán, Imolában, a Tamburello-kanyarban halálos balesetet szenvedett. A Williams alakulata totális lelki válságba került. A legendás brazil helyét a tesztpilótából versenyzővé előléptetett David Coulthard vette át. Damon Hill mindent megpróbált, hogy elhódítsa a világbajnoki címet Michael Schumacher orra elől, ez azonban nem sikerült neki. A csapat a konstruktőri serleggel vígasztalódhatott.

1995-re a Benetton is megkapta a Renault erőforrásokat, amihez társult Michael Schumacher szenzációs teljesítménye is. A Williams csak öt győzelmet aratott ebben az évben, négy alkalommal Damon Hill, egyszer pedig David Coulthard diadalmaskodott. A következő szezon már jobban sikerült a Grove-ban székelő csapat számára. Megszerezték az IndyCar 1995-ös bajnokát, Jacques Villeneuve-öt, aki Hill csapattársa lett. Kettejük küzdelméről szólt ez az idény, és a végén Damon Hill megszerezte első és egyben utolsó világbajnoki címét. Mivel az összetett második helyén Villeneuve végzett, így a konstruktőri vb-cím is a Williams alakulatáé lett. 1997-ben Hill a Tom Walkinshaw nevével fémjelzett Arrowshoz szerződött, helyére pedig a német Heinz-Harald Frentzen érkezett. Villeneuve második Formula 1-es évében világbajnok lett, a Williams pedig elnyerte kilencedik konstruktőri titulusát.

A helyzet hamar megváltozott a csapat körül, a Renault ugyanis úgy döntött, hogy kivonul a Formula 1-ből, így 1998-ban és 1999-ben a Williams autóiba a gyengécske Supertec motort szerelték. 1999-ben Frentzen a Jordanhez, Villeneuve pedig a BAR-hoz igazolt. A versenyzői helyekre a CART bajnok Alex Zanardit és Ralf Schumachert szerződtették. A McLaren mindkét szezonban dominált, hisz a wokingiak adták az egyéni világbajnokot Mika Hakkinen személyében. '98-ban az ezüstnyilak elnyerték a konstruktőrök legjobbjának járó trófeát is, ’99-ben azonban a Ferrari végzett a gyártók tabellájának első helyén. Ralfnak sikerült elcsípnie néhány dobogós helyezést, Zanardi viszont nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. 2000 januárjának végén Frank Williams szerződést bontott az olasz versenyzővel, és a helyére a roppant fiatal Jenson Buttont szerződtette. Abban reménykedtek, hogy Button meg tudja csinálni azt, ami Zanardinak nem sikerült. Helyzetük sokkal jobb volt az előző két évhez képest, hisz ekkor már a BMW erőforrásai dübörögtek a Williams autók hátuljában. Ralf Schumachernek sikerült néhány dobogós helyezést szereznie, és Button is vitt pontokat a konyhára, így a csapat a harmadik helyen végzett. Az angol fiatalember teljesítményére az egész világ felkapta a fejét, maga Frank Williams is elégedett volt vele, azonban szembesülnie kellett a ténnyel, hogy nem tudja csapatnál tartani Buttont, mert korábban már szerződtette a kolumbiai szupertehetséget, Juan Pablo Montoyát. Úgy döntött, hogy a fiatal britet kölcsönadja az akkor még a Benetton nevet viselő Renault-nak, hogy helyet csinálon a dél-amerikai jövevénynek.

Montoya dolgát megbízhatósági problémák nehezítették debütáló évében, azonban így is sikerült pole pozíciókat és dobogós helyezéseket szereznie. Az Olasz Nagydíjon életében először győzelmet aratott egy Formula 1-es versenyen. Ralf év közben háromszor léphetett fel a dobogó legfelső fokára, így sikerült kellemetlen pillanatok okozniuk a McLarennek. Nagy csatát vívtak a második helyért, a végén azonban a McLaren megőrizte pozícióját, a Williams pedig ismét harmadik lett. 2002-ben csak egy győzelmet arattak, Ralf Schumacher révén Malajziában, azonban a McLarent sikerült maguk mögé utasítaniuk, így megszerezték a második helyet. 2003-ra elszántan készültek, céljuk az volt, hogy Grove-ba kerüljön a világbajnoki cím. A szezon első felében az FW25 gyengélkedése miatt elmaradtak a várt eredmények, az évad második felében azonban jelentősen javult a csapat teljesítménye. Montoya és Ralf Schumacher két-két győzelmet arattak és rendre pontszerző helyeken értek célba, így a Williams a Ferrari első számú kihívójává lépett elő. A konstruktőrök bajnoki címének elhódítására még az utolsó futamon is volt esélyük, céljukat azonban nem tudták megvalósítani, így meg kellett elégedniük az újabb második hellyel. A 2004-es idény katasztrofálisan sikerült a rozmárorrú FW26-ossal próbálkozó csapat számára. A drasztikus újításból keserves csalódás lett, melyet csak az a győzelem tudott feledtetni, melyet Montoya aratott az évzáró Brazil Nagydíjon. Az elhibázott fejlesztések miatt a gárda a konstruktőrök között visszacsúszott a negyedik helyre. A szezon végeztével Montoya a McLarenhez. Ralf pedig a Toyotához igazolt, helyükre Mark Webber és Nick Heidfeld érkezett 2005-re.

A csapat eredményei:

1973: Konstruktőrök bajnokságában 10., 2 ponttal
1974: Konstruktőrök bajnokságában 10., 4 ponttal
1975: Konstruktőrök bajnokságában 9., 6 ponttal
1976: Konstruktőrök bajnokságában 14., 0 ponttal
1978: Konstruktőrök bajnokságában 9., 11 ponttal
1979: Konstruktőrök bajnokságában 2., 75 ponttal
1980: A konstruktőrök világbajnoka 120 ponttal
1981: A konstruktőrök világbajnoka 95 ponttal
1982: Konstruktőrök bajnokságában 4., 58 ponttal
1983: Konstruktőrök bajnokságában 4., 38 ponttal
1984: Konstruktőrök bajnokságában 6., 25,5 ponttal
1985: Konstruktőrök bajnokságában 3., 71 ponttal
1986: A konstruktőrök világbajnoka 141 ponttal
1987: A konstruktőrök világbajnoka 137 ponttal
1988: Konstruktőrök bajnokságában 7., 20 ponttal
1989: Konstruktőrök bajnokságában 2., 77 ponttal
1990: Konstruktőrök bajnokságában 4., 57 ponttal
1991: Konstruktőrök bajnokságában 2., 125 ponttal
1992: A konstruktőrök világbajnoka 164 ponttal
1993: A konstruktőrök világbajnoka 168 ponttal
1994: A konstruktőrök világbajnoka 118 ponttal
1995: Konstruktőrök bajnokságában 2., 118 ponttal
1996: A konstruktőrök világbajnoka 175 ponttal
1997: A konstruktőrök világbajnoka 123 ponttal
1998: Konstruktőrök bajnokságában 3., 38 ponttal
1999: Konstruktőrök bajnokságában 5., 35 ponttal
2000: Konstruktőrök bajnokságában 3., 36 ponttal
2001: Konstruktőrök bajnokságában 3., 80 ponttal
2002: Konstruktőrök bajnokságában 2., 92 ponttal
2003: Konstruktőrök bajnokságában 2., 140 ponttal
2004: Konstruktőrök bajnokságában 4., 88 ponttal
2005: Konstruktőrök bajnokságában 5., 66 ponttal

Egyéni világbajnokok:

1980: Alan Jones
1982: Keke Rosberg
1987: Nelson Piquet
1992: Nigel Mansell
1993: Alain Prost
1996: Damon Hill
1997: Jacques Villeneuve