Elnök: Patrick Faure
Csapatfőnök: Flavio Briatore
Technikai igazgató (motor): Rob White
Technikai igazgató (karosszéria): Bob Bell
Fejlesztési igazgató: Pat Symonds

Versenyzők:
Fernando Alonso

Giancarlo Fisichella

Tesztpilóta: 
Heikki Kovalainen

A Renault F1 Team mostani formációja azt követően jött létre, hogy a francia autógyártó óriás 2000-ben felvásárolta Benetton csapatot. Az elődöt alapító Luciano Benetton eleinte a Tyrell, az Alfa Romeo és a Toleman csapatait szponzorálta, majd 1986-ban megvette a Toleman istállót, és saját neve alatt kezdte versenyeztetni az autókat. Turbófeltöltős BMW motorokat használtak, és Teo Fabi révén Ausztriában, valamint Olaszországban pole pozícióból indulhattak. Az első futamgyőzelmet az osztrák Gerhard Berger aratta a Mexikói Nagydíjon.

1988-ban a csapat harmadik lett a konstruktőrök között. 1989-re Johnny Herbertet és Alessandro Nanninit szerződtették, és még ugyanebben az évben megérkezett a csapatfőnöki posztra a Benetton-család jóbarátja, Flavio Briatore is. Herbert számára ez nem volt túl jó hír, hiszen az évad végén távoznia kellett, a szakember szerint ugyanis nem épült fel rendesen egy korábban, Brands Hatch-ben elszenvedett balesetéből. Briatore megvált a csapatmenedzsertől, Peter Collinstól is. Az idény egyetlen győzelmét Nannini aratta a Japán Nagydíjon, Suzukában. Az olasz a futamon a második helyen ért célba Ayrton Senna mögött, a brazilt azonban a verseny után diszkvalifikálták.

A következő szezonban leigazolták Nelson Piquet-t, aki ekkor már túl volt pályafutása legszebb napjain. A veterán brazil néha még képes volt fantasztikus teljesítményt nyújtani, így a Senna-Prost ütközésnek köszönhetően a Benettonnak Japánban ismét sikerült begyűjteni egy győzelmet. Az 1991-es év fordulópontot jelentett a gárda életében, hisz a Belga Nagydíjon, a Jordan színeiben bemutatkozott egy bizonyos Michael Schumacher, aki első nagydíján azonnal a hetedik helyről indulhatott. Briatore nem tétovázott, a futam után azonnal leszerződtette a fiatal tehetséget Piquet mellé. Schumacher már a kezdetektől fogva ragyogóan teljesített, olyannyira, hogy háromszoros világbajnok csapattársa nem tudta tartani vele a lépést. A német jónéhány pontot szerzett a csapat számára.

Az 1992-es szezont a Williams dominálta, Schumachernek pedig nem volt esélye a világbajnoki cím megkaparintására, első győzelmét a Spában rendezett Belga Nagydíjon viszont sikerült megszereznie. 1993-ra a Benetton sokkal jobb lett, mint a korábbi években volt, köszönhetően a félautomata sebességváltó és az aktív felfüggesztés bevezetésének. A következő idényben Schumacher már megállíthatatlan volt. Győzelmet aratott az első két futamon, majd Ayrton Senna imolai tragédiája után abszolút élmenővé vált. A Benettont többen is csalással vádolták, majd Schumacher Silverstone-ban figyelmen kívül hagyta a fekete zászlót, ezért két futamra szóló eltiltást kapott. Műszaki okok miatt Spa-Francorchamps-ban is diszkvalifikálták, ennek ellenére egy Damon Hillel való vitatható ütközés után Adelaide-ben megszerezte pályafutása első világbajnoki címét .

1995-ben a Williamshez hasonlóan a Benetton autóit is Renault motorokkal szerelték. Schumacher kilencszer győzött, és megvédte világbajnoki címét. Herbert, aki időközben visszatért a csapathoz, két győzelmet aratott, így a Benetton története során először és utoljára a konstruktőrök világbajnoka lett. Egy évvel később Schumacher a Ferrarihoz távozott, Herbert pedig a Saubert választotta. A Benetton ebben az évadban képtelen volt harcba szállni a Williams ellen. Jean Alesi és Gerhard Berger egyetlen versenyt sem tudtak elsőként befejezni, sőt, Briatore megorrolt Alesire, amiért a francia Suzukában összetörte az autóját, és emiatt a Ferrari elhappolta a Benetton orra elől a konstruktőrök világbajnokságának második helyét.

Alesi a következő évben sem békélt meg a csapatfőnökkel. Mindjárt az idénynyitón a francia nem állt ki időben tankolásra, így a Benettonból kifogyott az üzemanyag. 1998-ra ismét változott a csapat összeállítása, Berger ugyanis befejezte autóversenyzői pályafutását, Alesi pedig továbbállt a Sauberhez. A Benetton ebben az idényben ifjú tehetségekkel próbálkozott, Briatore helyét pedig David Richards vette át. Giancarlo Fisichella és Alexander Wurz szezonja bíztatónak tűnt. Wurz az év elején jól szerepelt, Fisichella pedig Kanadában futott kitűnő versenyt. Az 1999-es év a totális csalódásé volt. A Benetton a Williamshez hasonlóan az erőtlen Supertec motorokat használta, melyek rendre meghibásodtak, így a konstruktőrök harcából csak hatodikként tudtak kikerülni.

2000-ben már sokkal jobb volt a helyzett, hisz Briatore visszatért a csapat élére a Renault pedig bejelentette, hogy felvásárolja a gárdát. Összesítésben a negyedik helyet szerezték meg. Az évad fénypontja Fisichella Kanadában elért harmadik helye volt. Wurz pozícióját a Williamstől kölcsönkapott Jenson Button vette át 2001-re. Ez az év volt az utolsó, amikor Benetton név alatt szerepeltek, de legnagyobb sajnálatukra ez is csapnivalóan sikerült.

A Renault 2002-ben teljesen visszatért a Formula 1-be, így a csapat is a francia gyár nevét vette fel. Button maradt, Fisichella viszont a Jordan mellett tette le a voksát. Briatore úgy döntött, hogy az olasz helyére egy másik olaszt szerződtet, Jarno Trulli személyében. A szezon jól sikerült, a Renault alkalomadtán képes volt kiváló eredményeket elérni, így a konstruktőrök versenyében negyedikként végeztek. Buttonnak az évad végén távoznia kellett, hogy helyét átadja a csapat tesztpilótájának, a szupertehetséges Fernando Alonsonak.

A spanyol versenyzővé való előléptetése jó húzás volt, hiszen két pole pozíciót szerzett, és a Magyar Nagydíjon Michael Schumachert lekörözve győzelmet aratott. Ez volt a Renault újabb virágzásának első diadala. Az R23 kódjelű modell nagyszerűen muzsikált, azonban a forradalmian új motorral meggyűlt a gárda baja. Az idény végére felzárkóztak a Ferrari, a Williams és a McLaren mögé. Érzékeny veszteség volt számukra, hogy a szezon végén a Toyotához távozott a nagyszerű karosszéria megálmodója, Mike Gascoyne. A brit szakember helyét Bob Bell vette át Enstone-ban. A francia-brit csapat 2004-ben az első diadalát arató Jarno Trulli révén győzni tudott a versenyek versenyének tartott Monacoi Nagydíjon, többször azonban nem sikerült elfoglalniuk a dobogó legfelső fokát. Az évad utolsó szakaszáig harcban álltak a konstruktőri tabella második pozíciójáért, a BAR-Honda azonban jobbnak bizonyult, így végül a bronzérmes helyet mondhatták magukénak. Trulli év közben összerúgta a port a vezetőséggel, így 2005-re a Toyotához igazolt, helyét honfitársa, a csapathoz visszatérő Giancarlo Fisichella vette át.

A csapat eredményei:

2000: Konstruktőrök bajnokságában 4., 20 ponttal
2001: Konstruktőrök bajnokságában 7., 10 ponttal
2002: Konstruktőrök bajnokságában 4., 23 ponttal
2003: Konstruktőrök bajnokságában 4., 88 ponttal
2004: Konstruktőrök bajnokságában 3., 105 ponttal
2005: A konstruktőrök világbajnoka 191 ponttal

Egyéni világbajnokok:

2005: Fernando Alonso