Rajtszáma: 11 Nemzetisége: kanadai Születési ideje: 1971. április 9. Születési helye: St. Jean sur Richelieu Családi állapota: nőtlen Magassága: 168 cm Súlya: 67 kg
Első futam: 1996, Melbourne Összes győzelem: 11
A legendás Ferrari-pilóta, Gilles Villeneuve fia, Jacques, 1989-től 1991-ig az olasz Formula 3-as bajnokságban koptatta az aszfaltot, ahol legjobb eredménye egy hatodik helyezés volt. 1992-ben Japánba tette át székhelyét, és a felkelő nap országának F3-as bajnokságában kezdett versengeni. Három győzelemmel a tarsolyában az év végén a második helyen zárt. Ezt követően a Toyota Atlantic kategóriát választotta, ahol öt alkalommal tudott nyerni olyan versenypályákon, ahol azelőtt soha nem járt.
1994-ben kezdett versenyezni a CART sorozatban, ahol megválasztották az év újoncának. A Forsythe csapat színeiben második lett az Indianapolis 500-on, és nyert a Road Americán. Összesítésben a hatodik helyen fejezte be a szezont. 1995-ben már nem talált legyőzőre, így az Indianapolis 500-on aratott győzelem mellett begyűjtötte a CART bajnoki címét is.
1996-ban érkezett a Formula 1-be, ahol a Williams színeiben mutatkozott be. Élete első Formula 1-es futamán, Melbourne-ben, megszerezte az első rajtkockát és kis híján elsőként ért célba. A győzelmet csapattársa, Damon Hill orrozta el előle. Az első győzelemre a Nürburgringen megrendezett Európa Nagydíjig kellett várnia. Ezt a sikert újabbak követték. Villeneuve nyert Silverstone-ban, a Hungaroringen és Estorilban is. Versenyről versenyre jobb teljesítményt nyújtott, az utolsó futamig harcban állt Hillel a világbajnoki címért. A zárófutamon összetörte autóját, így a bajnoki címet Hill hódította el.
A következő szezonban már semmi nem állíthatta meg a szélvészgyors kanadait. Az első futamból hármat elsőként fejezett be, majd négy újabb győzelmet aratott. A jerezi záróakkord előtt egy pont volt a hátránya Michael Schumacherhez képest. A versenyen előzni próbálta a németet, aki szándékosan ráhúzta a kormányt riválisára. A dolog a visszájára fordult, hisz Schumacher esett ki, Villeneuve pedig továbbment, a harmadik helyen intették le, így megszerezte a világbajnoki címet. Az ütközés a mai napig nagy viták tárgyát képezi.
1998-ban a Renault kivonult a Formula 1-ből, és a Williams a Mecachrome motorokkal nem tudta tartanin az ellenfelek által diktált tempót. Villeneuve legjobb eredménye a Hockenheimben és a Hungaroringen elért harmadik hely volt. Világbajnoki címét nem sikerült megvédenie, 21 pontjával csak az ötödik helyen végzett. 1999-re a Tyrell istálló romjain alakult BAR-hoz szerződött. Abban reménykedett, hogy az új gárdával sikerül ismét harcba szállnia az egy évvel korábban elvesztett vb-címét. Ez nem jött össze, hisz már az is kisebbfajta csodának számított, ha a Supertec motorokkal hajtott BAR autók eljutottak a célig. Néhány jó rajtpozíciótól eltekintve semmit nem tudtak felmutatni, így a kanadai pont nélkül zárta a szezont.
A 2000-es évre a BAR megszerezte a gyári Honda motorokat, Villeneuve pedig ismét győzelmekben kezdett reménykedni. A Ferrari és a McLaren azonban továbbra is dominált, így a BAR megintcsak nem tudott komolyabb szerephez jutni. Némileg azonban javítottak teljesítményükön, így a csapat az ötödik helyen zárta az évet. 2001-ben Villeneuve régi jóbarátja, Olivier Panis is csatlakozott a csapathoz. Két alkalommal, Spanyolországban és Németországban a kanadai is dobogóra állhatott, azonban a győzelemtől még így is messze jártak. A teljesítmény bizakodásra adott okot, így a 2002-es évet ismét reménykedve kezdte meg az 1997-es világbajnok. A szezon viszont egy nagy sokkal indult, ugyanis menedzsere és cimborája, Craig Pollock távozott a csapatvezetői posztról. Villeneuve jövője megkérdőjeleződött a Brackley-ben székelő alakulatnál, szinte mindenki arra számított, hogy követni fogja mentorát, ő azonban maradt, és végigversenyezte az évadot. Mindössze négy pontot tudott összeautózni.
2003-ra új csapattársat kapott Jenson Button személyében, aki KO-győzelmet aratott ellen. Az évad zárófutama előtt tudta meg, hogy nem hosszabbítják meg szerződését, így Japánban már nem állt rajthoz. A 2004-es idényt kényszerszabadságon töltötte, csak az utolsó három futamon tűnt fel újra mezőnyben, amikor a Toyotához igazolt Jarno Trullit helyettesítette a Renault-nál - roppant gyenge teljesítménnyel. A kék-sárgáknál tett rövid látogatás után kétéves szerződést kötött a Sauber Petronas istállóval. |